Vanyarc község Nógrád megye déli részén, Budapesttől 70 km-re, a Cserhát lankáin, nagyon szép természeti környezetben található. A települést először 1286-ban említi egy IV. László király korabeli oklevél. A község a 16. század közepén teljesen elpusztult, a helység újratelepítése 1705-ben kezdődött, és az 1767-es felmérés szerint Vanyarcnak már 14 földesura volt, akiknek összesen 117 jobbágy és zsellér szolgált. Az 1784-1787. évi első magyarországi népszámlálás idején Vanyarc népessége már 1061 fő volt. A község a 19. században a Dessewffyek, Veres Pál és Veres Pálné Beniczky Hermin révén került be a megye és az ország kulturális és politikai vérkeringésébe. A Veres család jó barátságban volt Madách Imrével, aki barátjával Szontágh Pállal gyakran ellátogatott Vanyarcra. Mikszáth Kálmán, a nagy palóc író szintén többször volt vendége a Veres családnak. A Dessewffy család vanyarci ága vérszerinti rokonságban állt Dessewffy Arisztid aradi vértanúval.

 

A település kiemelt eseménye, mely gasztro-kulturális rendezvény, a sztrapacskafőző verseny, amely folklór műsorral, gyermek programokkal, kézműves kirakodó vásárral, sétakocsikázással, „séta-traktorozással”, haluskaszaggató táncházzal várja az oda látogatókat. A vendégek a finom haluska (sztrapacska) kóstolása mellett gyalogosan, vagy akár lovas kocsival tehetnek egy sétát a Cserhát déli dombjai között meghúzódó kis falucskában és megnézhetik a Szlovák Tájházát, a Viselettörténeti Babagyűjteményét, a Veres-Beniczky kúriát, a Dessewffy kúriát, az Evangélikus templomot.

 

A krumpli alapú haluska, azaz sztrapacska a "tót atyafiak" jellegzetes étele. Úgy tartja a fáma, hogy híres földink Mikszáth Kálmán is szerette, leginkább azt, amit Mauks Ilonkáéknál Csadó néni, akkor még Rozika főzött neki. Hogy a csapatok mivel indulnak a versenyen, azt érdemes a vendégeknek is megkóstolni.